Júdea pusztája: 1. Területe tágabb értelemben Palesztina középső hegyvidékének K-i lejtője, É-on a Dzsebel-el-Asurtól a Holt-tenger D-i végéig. K-i határát a Jordán-árok meredek fala és a Holt-tenger partja alkotja. Ny-on nem különül el élesen a művelt ter-től, és Efron/Ofra/Efraim (Jn 11,54), Mikmász, Anatot, Betlehem, Maon és Arad (Bír 1,16) vonalától kissé K-re ér véget. Részeket az ÓSz Bet-Aven (Józs 18,12), Jeruel (2Krón 20,16), Tekoa (20,20; 1Mak 9,33), Maon (1Sám 23,24), Szif (23,14; 26,2), En-Gedi (24,2) pusztájaként is említ belőle. Joábot a maga földjén, a pusztában temették el (1Kir 2,35), ezen 2Sám 2,32; 23,24 alapján Betlehem értendő. A pusztát a midbaron kívül a jesimon is jelölheti, és - legalábbis 1Sám 23,24-ben - ~val egyértelmű. - 2. Jellegzetességei. Felszínén 600 m-ig felső krétakori képződmények uralkodnak, melyeknek sötét, kemény és szögletes kőzete kanyonszerűen bevágódó falakat alkot, és a Holt-tenger meredek partvidékének egész képét meghatározza (rétegeltolódás). Fölötte a puha, fehér, könnyen erodálódó szenon alkotja azt a szelíd, hullámos térszíni formát, mely több sor görbületet alkotva K felé lejt és ~t annyira jellegzetessé teszi. Esőárnyékban, a forró K-i szélnek védtelenül kitéve a vegetációnak egyébként sem kedvező szenon-mésztufatakaró csak szegényes flórát tesz lehetővé, de tavasszal a birkák-kecskék azért legelhetnek egészen bent is ~ban. A téli esőzés idején lehulló csapadék csaknem teljesen kihasználatlanul ömlik bele a Holt-tengerbe, a föld felszínén igen erős pusztító munkát végezve. Ennek következtében nagy a pusztaság és a terméketlenség (vö. Ez 47-tel, ahol is ~val szemben a →Kidron völgye lebeghetett a próf. szeme előtt). Források csak partközelben fakadnak, kis oázisokat alkotva (En-Gedi, En-Turabi stb.). A mélyen bevágódó szurdokok, melyeken meglehetősen nehéz átkelni, többnyire K v. DK felé húzódnak. - 3. Települések. A kumráni lelet nyomán a beduinok ill. a kutatók több völgyet, több száz →barlangot átvizsgáltak emberi település nyomait keresve. Egyes barlangokban, melyekben a Kr. e. 4. évezredből is maradtak fenn fa eszközök, a kalkolitikumból vadászok és birkát, juhot tartó pásztorok telephelyeit sikerült kimutatni. A korai bronzkori települések táján olykor oroszlán v. medve is megjelent (1Sám 17,3; Ám 5,19; 2Mak 5,27: a pusztában az ember úgy él, mint a vadállatok), veszélyeztetve a pásztorokat és a nyájakat, melyek a nekik kedvező évszakokban egészen a Holt-tengerig leereszkedtek. Az ÓSz elsősorban az üldözöttek menedékeként említi ~t (1Sám 23,14.24; 24,2; 2Sám 15,23: Dávid; 2Kir 25,4: Cidkija; 1Mak 9,33: Jonatán, Simon és követőik), ahol sem szurdokban, sem barlangban nem volt hiány (2Sám 17,9; 1Sám 13,6; 1Mak 2,31); de az üldöző természetesen ott is „utolérheti” az üldözöttet, ahogy Hadrianus uralma idején a rómaiak is a zsidó felkelőket, akik éhen vesztek a barlangokban, ahova menekültek. Uzija kir. már a Kr. e. 8. sz: tornyokat épített és ciszternákat vágott ~ban (2Krón 26,10). Vsz. már ekkor próbáltak állandó telepeket létrehozni, de ezek a 6. sz. után már nem léteztek (vö. Józs 15,61). Hirbet Kumrán izr. építményei (15,62: Sóváros) egyéb, a Holt-tenger Ny-i partján épített telepekkel együtt szintén ebből a korból valók. A Hasmoneusok erődítményrendszert építettek ki ~ban, melyeket felhasználva Nagy Heródes építette Herodeion, Maszada, Hürkania és Tulul Abú el-Alajik erődjét. A bizánci időben virágzott itt a szerzetesség, de ~nak közp. részében csupán Mar Szaba kolostora maradt fenn. A banditizmusnak csak a britek tudtak véget vetni a 20. sz-ban. Az alapos régészeti föltárás a kumráni lelettel kezdődött; a legfőbb eredményt Maszada föltárása jelenti, de a Jeruzsálemből Jerikóba vezető római út és a bizánci települések felszínre kerülése is számottevő. **

BL:902.